A Dynamite Stranger Synth Ranger albumának az a sajátossága, amely számomra leginkább kiemelkedik, az egyedülálló megközelítése a használt szintethangoknak. Van egy szögletes, számítógépesített hangminőség, amely ellentétes a sok analóg szintetikus zene melegebb természetével (még akkor is, ha az analóg effektus kizárólag DAW-n jön létre). Olyan elemek voltak, amelyek egy történetet meséltek, bár lazábban tartják egymás mellett. A Synth Ranger meséje érdekes elemek sorozatát foglalja magában.
A Dynamite Stranger melódiájának megközelítése a Synth Ranger-en érdekes. Dallamai vándorló, improvizációs minőségűek és nagyon digitalizált érzetük van egy adott szintethang használatával, amelynek éles hangú hangja is van. Maga a Synth Ranger karakter csúcstechnológiáját egy hasonlóan számítógépes hangzású ólomszint tükrözi. Ez egy hang, amelyet a közelmúltban még soha nem hallottam a synth albumokon.
Az album egy másik eleme, amely számomra érdekes volt, az a rétegzés, amelyet a Dynamite Stranger csinált. Zeneszámai gyakran rétegeket építenek a hangrétegre, fejlődve sűrűbbé és összetettebbé válnak. Nagyon sok a basszusgitár, a dob, a szintetizátor és a párna egymásba fonódó mintázata, és azok a pillanatok, ahol mind metszik egymást. Néhányan talán kissé elfoglaltnak találják ezt a hangot, de nem bánom a zenét, amelyben sok rétegző és harmonikus pillanat van, amelyeket a zenei elemek egymásba fonódása generál.
A kerítésen vagyok a beszélt részekről, amelyeket a Dynamite Stranger a Synth Range r-nél használt. Nem vagyok biztos benne, hogy szüksége volt rájuk, mert szerintem a történet elég jól bontakozik ki csupán a zenén keresztül, ám ezek biztosan nem voltak olyanok, amelyek ellen határozottan kifogtam. Az egyik dolog, amit jól csinálnak, az, hogy meghatározzák a Synth Ranger karakter merész, homályos tulajdonságait. Nincs kétségem abban, hogy ki ő.
A Rewind az egyetlen szám, amelynek énekelni kell az albumon, és ezt olyasvalami örömmel hallottam. Rendkívül szórakoztató, mákos volt, és azt hiszem, hogy a Nightmares és Neon énekes hozzájárulása a dalhoz valóban a fejére érinti a synthpop érzést. Azok a dalszövegek, amelyek „visszatekerést, visszajátszást és ismételgetést kérsz nekem / minden, akit szeretsz, nekem zene szól, nekem”, csak a helyszínre kerülnek, amikor a synthpop szerelmi dalérzetet kell létrehozni.
A másik minőség, amelyet élveztem a Synth Rangernél, a produkció volt. Nyílt érzése van, és a hangtér tágassága lehetővé teszi, hogy a számítógépes szintetizált hang teljes effektusig meghallható legyen, érezve a tech-y-t és hidegebbnek.
Most eljutunk az áttekintésem azon részéhez, ahol lefuttatom a Synth Ranger pályáit, amelyek számomra kiemelkedtek, és elmagyarázom azokat az elemeket, amelyek úgy tették őket kitűnővé, mint ők.
A "Pole Position" szögletes, ugráló szintetizáló dallammal rendelkezik, egy sima basszus- és dobhorony felett. Megkapjuk a szolista, vándorló szintetikus vonalot, amelyen átgörbülhetünk és átugorunk. Ez egy nagyon összetett dallamos vonal, amely elég szögletesnek érzi magát. A sávnak nagyon elfoglalt, teljes hangja van, az összes réteg együtt mozog. A fő dallam határozottan meghajtó tulajdonságú, ami növeli a nagy sebességű verseny érzetét.
A kezelőpanel és a berendezés hangjai megnyitják az "Into The Void" elemet. Ez egy sáv, amely megmutatja a Dynamite Stranger létesítményeit, olyan pályák létrehozásával, amelyek meghaladó energiát érzékelnek. Nagyon sok mozgást kombinál a zenében és a számítógépes dallam wiggines vonalát, hogy ideges zeneszámokkal zeneszámokat hozzon létre. Úgy érzem, hogy van valamilyen jazz befolyása az improvizációs és a soloistákkal.
A "Dimensions" intenzíven nehéz, szemcsés szintetikus basszus pulzációval és folyamatos kullancskal rendelkezik. A ritmus szilárd és ragaszkodó ahhoz a vad, fő szintetikus vonalhoz. Nagyon szabad és feszült érzése van, amikor a pálya felületén mozog. Itt van a fény és a sötétség érdekes keveréke, és a dallamnak ez a vad elhagyásának érzése rejlik benne.
Vannak olyan tulajdonságok, amelyek a Dynamite Ranger Synth Ranger albumán, amely megkülönbözteti a szintetikus hullámok és a hozzájuk kapcsolódó műfajok tradicionálisabb stílusaitól, különösképp a rendkívül technológiai, számítógépes érzés és a dallamok szögletes jellege, valamint improvizációs tulajdonságai között. Szeretem, hogy hajlandó más megközelítést alkalmazni, és bele is hajoljon a zene mint narratív jellegű gondolatába. A történetmesélés az egyik oka annak, hogy sokkal jobban élvezem, amit a #synthfam termel. Reméljük, hogy a Dynamite Stranger folyamatosan mesél el nekünk a jövőbeli kiadásokról.
