Francci tehetséges brazil elektronikus zenei producer. Legutóbbi kislemeze, a „Victorious”, ugyanolyan tehetséges énekes / szövegíró, Anton Vic formájában szerepel. Ez egy dal a nehéz esélyek elleni küzdelemről és a küzdelem folytatásáról, nem számít az akadályok, amelyek akadályt jelentenek.
A hangpalettán, amelyet Francci használ ezen az albumon, a szintetizáló pulzáló hullámai és a basszusgitár uralják, amelyeket a zenét dobó, kemény dobok rögzítenek. Tetszik az, ahogyan a kemény hangok és a Victorious szintetikus áramlása kombinálódnak. Az üvöltő, morgó gitáros szóló, amely beilleszkedik a sávba, szintén olyan elem volt, amelyet igazán élveztem.
Anton Vic hangja érzelmi és erős, könnyen átviszi a többi zenei elemet, hogy erőt és meggyőződést nyújtson az énekhez. Lenyűgözött, hogy mennyire érezte, hogy énekes képességeivel képes belefoglalni a szavakat. Hangja tényleg megadta Victoriousnek a szükséges extra élményt. Ráadásul a dalszerző volt, és a jól megírt szövegeket készítette.
Ez egy dal a nehéz esélyek elleni küzdelemről és még mindig kitartó. Anton Vic érzelmi hangja erőteljes, amikor énekel: "Elvesztettem a csatát / Nem kellett sokkal harcolnom / Nem fogom feladni." Van egy dacolódás a dalszövegekben, mint például: "Azt hitték, hogy kész vagyok / Amikor eltemetnek / kiutatok, ki a városból."
A harc és soha nem adódó üzenet folytatódik: „A fájdalom által talált boldogságot / Tüzet kaptam a vénámban / A sors ad utat”, és folytatódik a „Nem fogunk elmenni / Mert nem akarjuk, hogy a ugyanaz / Nem érzünk fájdalmat. ”
A dal előrehaladtával az az üzenet válik, hogy az egymás mellett álló emberek győzelmesek lehetnek, és az egyiknek oldallal kell állnia, és annak az oldalnak állnia kell velük a harcolt csaták közepén.
A Victorious egyesíti az erős zenei elemeket a dalszövegekkel, amelyek üzenetet küldenek, és Anton Vic elsőrangú hangja képes szövegekkel és Francci zenéje mellett állni, hogy ezt az üzenetet hangos és egyértelművé tegye.
